Zöldhályog (glaukóma)

A zöldhályog vagy glaukóma a látóideg rostjainak fokozatos pusztulásával járó betegség, mely kezeletlenül visszafordíthatatlan látásromláshoz vagy akár vaksághoz is vezethet. Kezdeti stádiumban gyakran tünetmentes, de létezik hirtelen és heves tünetekkel megjelenő kórkép is. Több típusa ismert, melyek közös jellemzője az általában emelkedett szemnyomás, de ismert normális szemnyomású glaukóma is. A korai felismerés és a megfelelő kezelési stratégia elengedhetetlen a látás megőrzése érdekében. A terápiák célja, hogy megállítsák vagy legalábbis lassítsák a látóideg károsodását, ezáltal minél jobban és hosszabb ideig megőrizve a beteg látását.

Mi is az a zöldhályog (glaukóma)?

A zöldhályog a látóideg rostjainak fokozatos pusztulásával járó betegség, mely kezeletlenül visszafordíthatatlan látásromláshoz vagy akár vaksághoz vezethet. Zöldhályogban a szemnyomás legtöbbször emelkedett. Egészséges szem esetében a szem belsejében lévő folyadék, a csarnokvíz, folyamatosan termelődik és vezetődik el a szem elülső feléből. Ennek a folyadéknak kettős szerepe van: egyrészt táplálja a szem elülső szöveteit, mint például a szaruhártyát és a szemlencsét, másrészt fenntartja a megfelelő intraokuláris nyomást, mely létfontosságú a szem egészséges működéséhez.

Amikor azonban a csarnokvíz termelődés és elfolyás közötti finom egyensúly felborul, a szem belső nyomása megemelkedik, ami jelentősen fokozza a betegségre jellemző látóideg károsodását. A nagyon hosszú ideig fennálló emelkedett szemnyomás később visszafordíthatatlan látásromláshoz vezethet. Érdemes azt is tudni, hogy önmagában a magasabb szemnyomás nem jelent glaukómát.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a zöldhályog nem kizárólag a megnövekedett szemnyomás következtében alakul ki. A szemnyomáson kívül egyéb tényezők is szerepet játszanak a betegség kialakulásában. Ilyen például a látóideg keringésének autoregulációs zavara, amikor a látóideget ellátó erek nem képesek hatékonyan alkalmazkodni a vérnyomás és a szem vérellátásának ingadozásaihoz. Ennek eredményeként a nem megfelelő vérellátás is hozzájárulhat a látóidegfő iszkémiás (vérhiány okozta) károsodásához.

Ez különösen igaz a normális szemnyomású glaukóma kórkép esetében, amikor a szem belső nyomása nem magas, de mégis kialakul egy fokozatos látóideg károsodás. Ezenkívül az oxidatív stresszt, genetikai okokat, gyulladásos és immunrendszer által közvetített folyamatokat és a látóidegfő egyes részeinek gyengébb biomechanikai sajátosságait is felelőssé teszik a betegség kialakulásáért.

Melyek a zöldhályog típusai és azok tünetei?

A glaukóma tünetei nagyban függnek attól, hogy a betegség melyik típusáról beszélünk. A zöldhályogot négy fő csoportba sorolhatjuk, melyen belül több altípust is el lehet különíteni. A különböző típusok elkülönítése a kezelés szempontjából különösen fontos, mivel léteznek olyan formák is amikor valamelyik kezelés nem hatásos vagy egyenesen ellenjavallt.

Nyitott zugú glaukóma

A primér nyitott zugú glaukóma (POAG) a leggyakoribb típus, mely során az elülső zug látszólag nyitott, de a csarnokvíz elvezető rendszerben olyan apró elzáródások jelentkeznek, amelyek fokozatosan emelik a szemnyomást. Pontos oka nem ismert, de több kockázati tényezőt is kapcsolatba hoznak vele (ld. lentebb).

A legtöbb embernél a betegségnek nincsenek tünetei vagy korai figyelmeztető jelei, ezért a szemészeti szűrésnek kiemelten fontos szerepe van. Ez a glaukómatípus lassan fejlődik ki, és sokszor éveken át nem okoz észrevehető látásvesztést. Azonban ha a nyitott zugú glaukómát nem diagnosztizálják és kezelik időben, akkor ez fokozatos és maradandó látásvesztést okozhat. Általában jól reagál a gyógyszeres kezelésre, különösen, ha korán felismerik és kezelik.

Normotenzív glaukóma (NTG) alatt a betegség azon formáját jelenti, amikor a fentiekhez hasonló a kórkép, de a szemnyomás a normális tartományban található. A keringési rendszer vizsgálata különösen fontos ilyen esetekben, mivel a látóidegfő idegrostjait kedvezőtlenül érinti az alacsony vérnyomás okozta csökkent véráramlás.

Itt fontos megemlíteni egy olyan szemészeti eltérést ami szorosan kapcsolódik a kórképhez. Okuláris hipertenzióról (OHT) beszélünk akkor, amikor nyitott zug mellett magasabb szemnyomást mérünk, de semmilyen más glaukómára utaló jelet nem tudunk kimutatni egyik módszerrel sem. Általában megfigyelést igényel, de magas kockázatú betegeknél kezelést is elrendelhetünk. Az okuláris hipertenziós esetek ötöde idővel primer nyitott zugú glaukómává alakul át.

Zárt zugú glaukóma (ACG)

A zárt zugú glaukómában a szem elülső részének rendellenes szöveti helyzete okozza a szemnyomás emelkedését. A szivárványhártya előredomborodása részben vagy teljesen elzárja a csarnokzugot, ami megakadályozza a folyadék kiáramlását a szemből és ezáltal a szemnyomás hirtelen megemelkedik, hiszen az továbbra is folyamatosan termelődik.

Akut zárt zugú glaukómában (AACG) a tünetek hirtelen alakulnak ki és kifejezett panaszokat okoz. Homályosabb látás és a fényforrások körül szivárvány színű karikák látása lehet a bevezető tünet, majd rohamos látásromlás alakul ki és megjelenik az erőteljes szemfájdalom, nyomás érzése, mely a szem környékére is kiterjedhet. Ezt az állapotot glaukómás rohamnak nevezzük és általában csak az egyik szemet érinti (habár mindkettőn jelen van, csak különböző mértékben). Ilyenkor a szem gyulladt, haragosvörös színű, a szembogár is tágabb az ellenoldalinál. Gyakran társulnak hozzá általános tünetek, mint például a fejfájás, hasfájás, hányás, levertség. Esetenként a glaukómás roham magától is megoldódhat lassan, azonban ez szinte mindig maradandó károsodást hagy maga után.

Az akut glaukómás roham azonnali, sürgősségi ellátást igényel.

A hosszú ideje kezeletlenül fennálló formáját krónikus zárt zugú glaukómának (CACG) nevezzük. Ilyenkor az elzáródás általában nem teljes és így nem okoz kifejezett panaszokat, azonban a szemben súlyos, maradandó károsodások alakulnak ki a látóidegen, a szivárványhártyán és a csarnokzugban.

Itt kell megemlítenünk egy speciális állapotot. A lapos szivárvárnyhártya (plateau iris) egy olyan anatómiai állapotot jelöl, amikor a csarnokvíz termelődésében és elfolyásában részt vevő szövetek rendellenes helyzetben állnak egymáshoz viszonyítva. Ilyenkor a szivárványhártya mélyebben fekvő része zárja el a csarnokzugot, habár egyszerű vizsgálattal szemlélve az laposnak és nyitottnak tűnik. Az elváltozás idővel krónikus zárt zugú glaukómához vezet. A diagnózis felállítása a gonioszkópián kívül gyakran egyéb, speciális vizsgálatokat igényel (elülső szegmentum OCT, UBM ultrahang vizsgálat).

Másodlagos glaukóma

Ezekben a formákban a megnövekedett szemnyomás hátterében nem csak a csarnokvíz termelődésének és az elvezetésének egyensúlyzavarával állunk szembe, hanem valamilyen egyéb, jól azonosítható kiváltó ok is szerepet játszik ebben (pl. sérülés, gyulladás, gyógyszer). Több altípusa ismert.

• Pszeudoexfoliatív glaukóma (PXG): Ebben a formában a lencse külső rétegéből korpaszerű anyag halmozódik fel és válik le. Hátterében környezeti és genetikai okokat (LOXL1 gén mutáció) tartanak számon. Ez az anyag a szivárványhártya és a szaruhártya által alkotott résben, a csarnokzugban összegyűlik, és elzárhatja a csarnokvíz elvezető rendszerét, ami a szemnyomás emelkedését eredményezi.
• Neovaszkuláris glaukóma: Ebben a típusban új, de abnormális erek képződnek (neovaszkularizáció, érújdonképződés) az íriszen és a csarnokzugban, ami közvetlen és közvetett módon is gátolják a csarnokvíz elfolyását és szemnyomás fokozódást okoznak. Erre a glaukómára jellemző, hogy mindig valamilyen más betegséghez társultan fordul elő (leggyakrabban cukorbetegség vagy szemet érintő súlyos keringési zavar).
• Pigment glaukóma (PG): Ebben az esetben a szivárványhártya rendellenes helyzete miatt annak hátsó része a szemlencse függesztő rostjaihoz súrlódik és belőle apró szövetrészek sodródnak le. Ezek a pigmentszemcsék a csarnokvízbe kerülnek, majd fokozatosan felhalmozódnak az elvezető csatornában, amelyen méretükből adódóan nem tudnak átjutni és ezáltal szemnyomás emelkedéshez vezetnek.
• Traumás glaukóma: Ez a típus szemet érő tompa sérülés (labda, ütés) vagy áthatoló sérülés (balesetek) következtében alakul ki. A szemnyomás a trauma után közvetlenül vagy akár évekkel azt követően is megjelenhet. Változatos képet mutat és gyakran összetett a kezelésük.
• Uveitises glaukóma: Szembelgyulladások esetén a gyulladásos elemek a szemnyomás emelkedéséhez vezethetnek. Speciális formái a Fuch’s féle heterokrómiás uveitis, a Posner-Schlossman szindróma és a herpeszes uveitishez társuló glaukóma. 
• Szteroid indukálta glaukóma: Szteroid használata bizonyos egyéneknél emelkedett szemnyomáshoz vezethet, mely hosszas fennállás esetén károsíthatja a látóidegfőt. Általában legalább 3 hét gyógyszerhasználat után jelentkeznek a tünetek, de esetenként korábban is előfordulhat.

Veleszületett és fiatalon jelentkező glaukóma

A veleszületett zöldhályog újszülötteknél és csecsemőknél előforduló, genetikai eredetű betegség.

A fiatalon jelentkező (juvenilis) glaukóma a nyitott zugú glaukóma 3-35 év közöttieket érintő speciális formája.

A glaukóma kockázati tényezői és előfordulása

A nyitott zugú zöldhályog kialakulását számos tényező befolyásolja.

• Életkor: A 40 év feletti korosztályban a zöldhályog valamivel gyakoribb és 60-70 év felett az előfordulási arány jelentősen megnő.
• Genetikai hajlam: Családi előfordulás esetén (főleg szülő, testvér) a betegség kialakulásának esélye sokkal magasabb
• Etnikai tényezők: Bizonyos etnikai csoportok, például az afrikai vagy karibi származású személyek esetében kockázatosabb.
• Szemészeti betegségek: Bizonyos szemsérülések, szemgyulladások, szemészeti betegségek és szemészeti műtétek növelhetik a zöldhályog kockázatát.
• Szemészeti eltérések: A magasabb szemnyomás, a vékonyabb szaruhártya vastagság és közepes vagy nagyfokú rövidlátás fokozott kockázatot jelent.
• Szisztémás betegségek: Cukorbetegség, magas vérnyomás vagy más érrendszeri betegségek (főleg ha az alacsony diasztolés vérnyomással jár) hozzájárulhatnak a kórkép kialakulásához.

Milyen vizsgálatokat végzünk a glaukóma diagnosztizálására?

A zöldhályog korai felismerése kiemelten fontos a látásromlás megelőzése érdekében. Az alábbi vizsgálatok fontosak a glaukóma diagnosztizálásában:

• Réslámpás vizsgálat: A szem teljes körű vizsgálata alapvetően szükséges a diagnózishoz.
• Tonometria: A szemnyomás mérését jelenti és elengedhetetlen glaukómában, hiszen ezzel állapítható meg a magasabb szemnyomás. A normál értékét 10–21 Hgmm közöttinek tekintjük, de ez egyénenként különbözhet (a 25 nem feltétlenül glaukóma, és a 16 is jelenthet glaukómát).
• Pachymetria: A szaruhártya vastagságának mérését értjük ezalatt. Értéke ha az átlagostól (550 µm) eltér, akkor torz információt nyújt a szemnyomásról. Vékony szaruhártya esetén a szem valós belső nyomása magasabb, míg vastagabb szaruhártya esetén alacsonyabb a mértnél.
• Gonioszkópia (csarnokzug vizsgálat): A gonioszkópia a csarnokzug és az ott lévő trabekuláris hálózatnak nevezett elvezető rendszer vizsgálatát teszi lehetővé. Egy speciális tükrös kontaktlencsén keresztül az orvos felméri, hogy a csarnokzug nyitott vagy zárt, illetve olyan különböző eltéréseket keres, mint például pigment, vér vagy egyéb lerakódások, érújdonképződések, heges összenövések, sérülések vagy rendellenes anatómia helyzet. A csarnokzug vizsgálat a glaukóma altípusának meghatározásához szükséges és a kezelési stratégiára is hatással van.
• Látótérvizsgálat (perimetria): A látótérvizsgálat célja a látás széli részeinek felmérése Korszerű formája az automata perimetria, mely előre meghatározott program alapján részletesen feltérképezi a látómezőt és megmutatja ha abban vannak kevésbé érzékeny részek vagy látótér kiesések. A glaukóma korai diagnózisában és a követésben elengedhetetlen vizsgálat.
• Optikai koherencia tomográfia (OCT): Ezzel a nem-invazív képalkotó módszerrel nagy felbontású keresztmetszeti képeket készíthetünk a retina és a látóideg struktúráiról. A papilla OCT vizsgálattal megmérhető az idegrostréteg vastagsága a látóidegfő különböző részein, ami a glaukóma okozta finom károsodások korai felismeréséhez nélkülözhetetlen.

A fenti vizsgálatok kulcsfontosságúak a glaukóma korai diagnosztizálásában, a kezelési stratégiák kialakításában, a betegség követésében és a kezelés hatékonyságának felmérésében.

A diagnózis felállításához, a kezelés hatékonyságáról történő véleményalkotáshoz, valamint a betegség előrehaladásának üteméről több, meghatározott rendszerességgel végzett vizsgálatokra van szükség, önmagában a normális tartományban lévő szemnyomás nem jelent biztosítékot arra, hogy a kezelés megfelelő az adott pontban.

Milyen kezelési lehetőségek vannak glaukómában?

A zöldhályog kezelésekor a cél a látótér és látás megőrzés a lehető leghosszabb ideig, melyet a szemnyomás csökkentése és a látóideg további károsodásának megakadályozása által érünk el. Az alábbi kezelési módok állnak rendelkezésre:

Konzervatív kezelések

Cseppkezelések*

A szemnyomás csökkentésének egyik hatékony módja a szemcseppekkel történő kezelés. A gyógyszerek a hatást három különböző módon érik el:

• A csarnokzugon keresztül fokozzák az elfolyást (kolinerg paraszimpatomimetikum, rho-kináz-gátlók)
• A szem hátsó elfolyási rendszerén (uveoscleralis) keresztül serkentik az folyadék elvezetését (prostaglandin analógok, alfa-receptor agonisták)
• Csökkentik a csarnokvíz termelődését a szemen belül (béta-receptor blokkolók, alfa-receptor agonisták, karboanhidráz-gátlók)

A különböző gyógyszertani csoportba tartozó cseppek egymással kombinálhatóak, ezáltal a szemnyomás csökkentő hatásuk növelhető. Ellenben ugyanabba a csoportba tartozó több készítménynek a használata vagy egy készítménynek az előírtnál gyakoribb használata nem növeli a hatékonyságot.

Általában 1-2 alkalommal egy cseppet kell cseppenteni az alsó kötőhártya zsák középső felébe és a szemet csukva kell tartani utána legalább 1 percig. Több fajta csepp használata esetén, azok alkalmazása között legalább 5 percnek el kell telnie.

Szisztémás kezelések

Előfordulnak esetek amikor a szemnyomás csökkentésére nem elegendőek a szemcseppek és műtétet sem lehet végezni. Ilyenkor szájon át vagy vénásan különböző gyógyszerekkel gyorsan csökkenthető a szemnyomás. Általában kórházi körülmények között használjuk őket.

Lézeres kezelések

Lézer trabekuloplasztika

A szelektív lézer trabekuloplasztika (SLT) egy modern lézeres eljárás, amelyet elsősorban nyitott zugú glaukóma kezelésére alkalmazunk. Az SLT alacsony energiájú lézert használ a trabekuláris hálózat kezelése során, ezáltal minimalizálva a szövetkárosodást. A kezelés célja a csarnokvíz elvezetésének fokozása. Az eljárás fájdalommentes, gyorsan elvégezhető, néhányszor megismételhető és kevés mellékhatása van.

Az SLT különösen előnyös azoknál a betegeknél, akik nem tolerálják a szemcseppeket, vagy akiknél a gyógyszeres kezelés nem elegendő a szemnyomás csökkentésére. Az eljárás hatékonysága általában 20-30%-os szemnyomáscsökkenést eredményez, és a betegek jelentős részénél hosszú távon is fenntartható a kívánt nyomásszint.

 Az SLT-t hagyományosan kiegészítő kezelésként alkalmazták, de az utóbbi években egyre több kutatás és klinikai tapasztalat támasztja alá, hogy elsődleges terápiaként is hatékony lehet. A LiGHT (Laser in Glaucoma and Ocular Hypertension) tanulmány eredményei szerint az SLT első vonalbeli kezelésként alkalmazva ugyanolyan hatékony, mint a szemcseppes terápia, miközben csökkenti a betegek gyógyszerfüggőségét és javítja az életminőséget.

Az argon lézer trabekuloplasztika (ALT) egy hasonló, de régebbi eljárás, melyet ma már ritkán használnak, mivel az SLT kevesebb szövetkárosodással jár és hosszabb távon hatékonyabb.

A mikropulzus lézer trabekuloplasztika (MLT) szövetkárosodás nélkül próbálja elérni a szemnyomás csökkenést. Viszonylag új eljárás, a hosszú távú hatékonyságról jelenleg kevés adat áll rendelkezésre. A kezelés teljesen fájdalmatlan és szükség szerint ismételhető.

Perifériás lézeres iridotómia (LPI)*

A perifériás lézeres iridotómia zárt zugú glaukóma minden formájában hatékony és gyors kezelést biztosít. Az iridotómia által megelőzhető a glaukómás roham vagy ha az már kialakult, gyorsan kezelhető vele.

A beavatkozás során lézerrel apró nyílást készítünk a szivárványhártya felső részén, melyen keresztül a hátrébb termelődő csarnokvíz szabadon előre tud áramolni a csarnokzug irányába. Ennek a mesterséges nyílásnak köszönhetően feloldódik a kórképre jellemző elfolyási akadály, javul a csarnokvíz áramlása és ezáltal kiszabadul a szivárványhártya a csarnokzugból.

Ritka esetekben ha a lézerkezelés nem kivitelezhető, hagyományos műtéttel kell kimetszenünk egy kis részt a szivárványhártyából (iridektómia).

Iridotómia előtt a szemfelszínre érzéstelenítőt és pupillaszűkítőt csepegtetünk, majd egy speciális kontaktlencsét helyezünk fel a kezelés idejére. A kezelés biztonságos, fájdalmatlan és mindössze pár percig tart. A beavatkozás után néhány órán keresztül nem szabad dörzsölni a szemet, de más életmódbeli korlátozás nincs.

Argon lézer perifériás iridoplasztika (ALPI)*

A beavatkozás során argon lézert használva a szivárványhártya széli részein apró, felszínes égési sérüléseket okozunk, mely a szövetek körülírt összehúzódását eredményezi. A beavatkozást főleg egy speciális glaukóma esetén (plateau iris) alkalmazzuk, de előfordul, hogy zárt zugú glaukóma esetén is alkalmaznunk kell, amikor a szivárványhártya túlságosan a csarnokzugba van ékelődve.

A kezelés előtt érzéstelenítő és pupilla szűkítő cseppeket alkalmazunk, majd speciális kontaktlencsén keresztül elvégezzük a pár percig tartó kezelést.

Ciklofotokoaguláció (CPC) 

A CPC egy roncsoló lézeres beavatkozás, mely során a csarnokvíz termelődéséért felelős sugártestet kezeljük, hogy alacsonyabb legyen a szemnyomás. Szinte bármilyen típusú, de súlyos, előrehaladott glaukómában alkalmazzuk, amikor már más kezelések nem elégségesek vagy nem kivitelezhetőek.

Sebészeti beavatkozások

A glaukóma sebészi kezelései korábban jellemzően akkor kerültek előtérbe, ha a gyógyszeres és lézeres kezelések már nem bizonyultak hatékonynak. Napjainkban azonban ezeknek az eljárásoknak egyre nagyobb szerepe van már a kezelés korai szakaszában is, különösen a minimálisan invazív technikák terjedésével.

A műtéti beavatkozások célja a csarnokvíz természetes elfolyási helyén (csarnokzug, trabekuláris hálózat, Schlemm-csatorna) az elvezetési képesség javítása vagy új, mesterséges utak létrehozása, a szemnyomás stabilan alacsonyan tartása érdekében.

Hagyományos műtétek

A glaukóma kezelésének klasszikus sebészi eljárásai általában bennfekvést igénylő, nagyobb műtétek.

Trabekulektómia

A trabekulektómia a glaukóma kezelésére alkalmazott hagyományos sebészeti eljárás, amely során egy új csatornát hoznak létre a csarnokvíz elvezetésére, ezáltal csökkentve a szem belső nyomását. A műtét során az ínhártyán (szem fehér része) kis nyílást készítünk a csarnokzug irányába, így a szemből a folyadék könnyen a kötőhártya alá áramolhat, ahol az felszívódik. Nagyon hatékony, de hosszabb gyógyulási idővel és szövődmények kockázatával jár.

Shunt implantátumok

A glaukóma shunt implantátumok olyan csöves résszel rendelkező kis eszközök, melyeket a szem elülső részébe ültetve mesterséges csatornát biztosítanak a csarnokvíz elvezetésére. Az implantátum nagyobb része a kötőhártya alá kerül bevarrásra, ahová ennek az apró csöve (shunt) elvezeti a csarnokvizet, ahol az felszívódik. Ez segít a szemnyomás stabilan alacsonyan tartásában, mely különösen fontos a súlyos vagy más kezelésre nem reagáló glaukóma esetében. A beavatkozás hatékony, de hosszabb gyógyulási idővel és szövődményekkel járhat.

Minimálisan invazív glaukóma műtétek (MIGS)

A hagyományos műtétek szövődményeinek csökkentése érdekében több olyan eljárás is kifejlesztésre került, melyek biztonságosak, kisebb sebet igényelnek és ugyanolyan hatékonyak, mint a hagyományos műtétek. Az eljárásokat két fő csoportba sorolhatjuk, attól függően, hogy valamilyen eszköz is beültetésre kerül a szembe vagy sem. Csoportonként néhány fontosabb eljárást megemlítünk, a teljesség igénye nélkül.

Implantátum nélküli MIGS

Az minimálisan invazív glaukóma műtétek a folyadék elvezetésének fokozását vagy a termelődés mérséklését próbálják elérni valamilyen eljárással.

A femtoszekundumos trabekulotómia (FLIGHT) egy újszerű eljárás, melynek során a trabekuláris hálózat belső részének megnyitása femtoszekundumos lézerrel történik nyitott zugú glaukóma esetében.

A kanaloplasztika egy másik viszonylag új eljárás, mely során a Schlemm-csatornát megtágítjuk, ezáltal javítva a folyadék elfolyását. Kevésbé invazív, mint a trabekulektómia és szintén főleg nyitott zugú glaukómában használatos.

A ciklokrioterápia egy fagyasztásos technika, mellyel a folyadék termelődéséért felelős szövetet roncsoljuk, ezáltal csökkentve a szemnyomást. Súlyos, más terápiákra ellenálló glaukómák esetére fenntartott kezelés.

MIGS implantátum beültetéssel

A MIGS ezen alcsoportjába azok az eljárások tartoznak, amelyek során egy rövid beavatkozással kis implantátumot ültetünk be a csarnokzugba, ezáltal biztosítva a folyadék job kiáramlását a szemből. Több implantátum típus ismert, mindegyik kicsit máshogy oldja meg ezt a feladatot.

+ Szürkehályog műtét*

Habár nem kifejezetten glaukóma ellenes műtét, de ismert, hogy a szürkehályog műtétnek is helye van a zöldhályog sebészi kezelésében. A szemlencse eltávolításával és a műlencse beültetésével a szem elülső része kevésbé lesz zsúfolt, az esetleges téraránytalanság javul és ezáltal a szemnyomás csökken. Nyitott vagy zárt zugú glaukómában és egyes másodlagos glaukóma típusokban alkalmazzák, kiegészítő kezelésként vagy önállóan, bizonyos esetekben mint elsődleges választott kezelés. Az előző műtétekhez képest kisebb a szövődmények aránya.

Glaukóma kezelésére a szürkehályog műtétet MIGS kezelésekkel kombináltan is el lehet végezni, ezáltal növelve a kezelés hatékonyságát, amennyiben ez előreláthatóan szükséges lesz.

^{*nálunk elérhető kezelés}

Milyen megelőzési lehetőségek vannak zöldhályog ellen?

A glaukóma kialakulása nem előzhető meg, de bizonyos típusai esetében a korai felismerés és kezelés jelentősen csökkentheti a látáskárosodás mértékét.

Zárt zugú glaukómában az időben elvégzett lézeres iridotómia által megelőzhető az akut glaukómás roham kialakulása.

A rendszeres szemészeti szűrővizsgálatok különösen fontosak 40 éves kor felett, illetve azoknál, akiknél magasabb a kockázat. A korai diagnózis és a megfelelő kezelés segíthet megakadályozni a látóideg károsodását és a látásvesztést.

Az egészséges életmód csökkentheti a nyílt zugú glaukóma kialakulásának gyakoriságát. Az antioxidánsokban gazdag gyümölcsök és zöldségek, valamint a leveles zöldségek védő hatással lehetnek. A nem megerőltető testmozgásnak szemnyomás csökkentő hatása van, így annak rendszeres gyakorlása javasolt.