Retinaleválás: teljes útmutató a remek látásért

A retinaleválás (ideghártya-leválás) egy olyan hirtelen látásromlással járó, sürgősségi ellátást igénylő szembetegség, mely alatt a látóhártya eltávolodását értjük a szemgolyó hátsó falától. A retina a szem hátsó részén elhelyezkedő fényérzékeny réteg, mely a vizuális információkat érzékeli és közvetíti az agy számára, így nélkülözhetetlen a látás folyamatában. Az ideghártya-leválás tüneteinek korai felismerése és az időben történő beavatkozás kulcsfontosságú, mivel, ha retina elválik a normális anatómiai helyzetétől, maradandó károsodáshoz és akár végleges látásvesztéshez is vezethet. Ebben a részletes útmutatóban ismertetjük a retinaleválás tüneteit, típusait, okait, valamint a diagnosztikai és a kezelési lehetőségeket.

A szemgolyó hátsó fala három fő rétegből tevődik össze: a szemgolyó burka a külső réteg (ínhártya), ezen helyezkedik el az érhártya, majd legbelül az ideghártya (retina). Az ideghártya egy nagyon vékony szövet, mely tíz, különböző rétegből áll és melynek mindegyike kritikus szerepet tölt be a látás érzékelésének és közvetítésének összetett folyamatában. Az ideghártya sejtjei nagyon érzékenyek és hamar károsodnak, ha valamilyen okból kifolyólag nem tudnak megfelelően működni. A látás folyamatában lévő legfontosabb sejtek ráadásul regenerációra sem képesek, emiatt, ha azok elhalnak, akkor semmilyen módon nem tudjuk őket helyrehozni vagy pótolni.

Az ideghártya különböző területei a látásban különböző szerepet töltenek be: a központi része a makula (macula), mely az éleslátásért felelős, a széli (perifériás) része pedig a látóterünket biztosítja.

Mi az a retinaleválás?

A retinaleválás alatt azt értjük, amikor az ideghártya eltávolodik a normális helyétől (a retina 9 belső rétege szétválik a tizedik, pigmenthámnak nevezett rétegtől), ezáltal megszakad ennek az oxigén- és tápanyagellátása és rohamosan károsodik, majd leáll a látás folyamata. Az ideghártya-leválásnak több altípusa létezik, de ha külön nem emeljük ki azt, hogy melyikről beszélünk, akkor általában a retinaszakadással járó leválásra gondolunk.

Melyek a retinaleválás tünetei?

A retinaleválás gyakran hirtelen kialakuló tünetekkel jár együtt, amelyek azonnali szemészeti vizsgálat szükségességét jelzik. Ezek külön-külön vagy egyszerre is jelentkezhetnek és csak az egyik tünet megléte jelenti közel biztosan azt, hogy levált a retina. A többi tünet utalhat retinaszakadásra, de más szemészeti betegségre is, melyek lehet, hogy nem feltétlenül igényelnek kezelést, mint például az üvegtesti határhártya leválás.

• Fényvillanások: A hirtelen kialakuló, gyakran megjelenő, villódzó, cikázó fényjelenségek, melyek a látómező szélén villámszerűen lefutnak arra utalhatnak, hogy a retina egy részét húzgálja az üvegtest. Ilyen esetekben fennállhat vagy sem retinaszakadás, de kizárólag ezen tünet alapján ez nem állapítható meg.
• A fényvillanások megszűnése: Legalább olyan fontos tünet az is, hogy a korábban meglévő fényvillanások hirtelen megszűnnek, mint az, hogy vannak ilyenek. Ez arra utal, hogy az üvegtest eltávolodott az eddig azt húzó ideghártyától. Ilyenkor szintén lehet vagy sem retinaszakadás, mely miatt ilyenkor ismételten javasolt szemészeti vizsgálatot végezni.
• Úszkáló, lebegő foltok a szem előtt: Az üvegtesti gél átalakulása során és az üvegtesti határhártya leválásakor ebben a géles anyagban homályok jelennek meg, melyek a fény útjában akadályt jelentenek és árnyékot vetítenek a retinára. Ezeket az úszó foltokat üvegtesti homályoknak nevezünk, mely okozhatja ezeket a tüneteket.
  Azonban a retina szakadása során is kialakulhatnak ilyen úszkáló, apró fekete foltok, melynek oka lehet a szakadás helyszínén szabaddá vált pigmenthám rétegből kiáramló apró festékszemcsék vagy a megszakadt retinából szivárgó vérzés. Ha a látótérben hirtelen, újonnan kialakult lebegő foltokat látunk mindenképpen javasolt a szemészeti vizsgálat, főleg, ha ezek nagy számban vannak jelen.
• Függönyszerű homály vagy árnyék megjelenése: Az egyik legijesztőbb tünet az, amikor a látótér valamelyik széli részén kialakul egy sötét árnyék („fal” vagy „függöny”). Ez a homály fokozatosan növekedhet és a központi részre is ráterjedve látásromlást is okozhat. A sötét, függönyszerű árnyék, melyen keresztül lényegesen rosszabb a látás nagy valószínűséggel retinaleválásra utal.
• Homályos látás, látásromlás: Amennyiben a retinaleválás a széli részeken túlhaladva a központi részt is eléri, úgy az éleslátás hirtelen és jelentősen megromlik, csupán árnyékok látása marad meg a levált retinarésznek megfelelően. A központi látásromlásnak azonban sok más oka is lehet.

A fenti tünetek bármelyikének előfordulása azonnali szemorvosi vizsgálatot igényel, mert az időben történő beavatkozás kritikus fontosságú a látás megmentéséhez.

A retinaleválás típusai

A retinaleválás három fő típusra osztható, amelyek mindegyikének megvan a maga kialakulási mechanizmusa, kockázati tényezői és kezelési stratégiája:

1. Regmatogén (szakadás okozta) retinaleválás: Ez a leggyakoribb típus, melyben a retinán kialakuló szakadás lehetővé teszi, hogy a szemgolyó belsejét kitöltő géles folyadék (üvegtest) egy része bejusson a szövetek közé, így elválasztja a retinát.
   
   A folyamat első lépese a retinaszakadás, melynek kialakulása gyakran az üvegtesti határhártya leválás folyamatával esik egybe. Ilyenkor az üvegtesti gél egy része elfolyósodik, melynek az a következménye, hogy az eddig a szemgolyó hátsó falának nekifeszülő anyag összeesik és kialakul egy kocsonyásabb, a szem elülső részébe zsugorodó és egy folyékonyabb, hátrébb lévő rész.
   
   Az üvegtesti határhártya leváláson átesett betegek 5-14%-ánál alakul ki retinaszakadás és ezen esetek közel felében retinaleválás alakul ki. A korszerű kezelési lehetőségeknek köszönhetően az időben történő ellátás magas sikerességi arányt eredményez.
   
2. Trakciós (húzó hatás okozta) retinaleválás: Klasszikus példája a diabéteszes retinopátia esetén kialakuló ideghártya-leválás. A proliferatív retinopátiának nevezett szakaszban ereket tartalmazó kötegek, lemezek (fibrovaszkuláris membránok) alakulnak ki a szemgolyó belsejében és a retina felszínén, amelyek hegesedésük során olyan jelentős húzóerőt fejtenek ki, hogy a retina mechanikusan leválik a mögötte lévő rétegektől. Az előző típusnál lassúbb folyamat, emiatt általában jobban tervezhető a műtét időpontja, de a kiszámíthatatlan hegesedések miatt gyakoriak a kiterjedt ideghártya károsodások és az ismételt leválások, valamint a sikerességi arány is alacsonyabb.
   
3. Exudatív (folyadéktermelődés okozta) retinaleválás: Ebben az esetben folyadék felhalmozódás idézi elő a retina leválását, repedés vagy húzó hatás hiányában. A folyamat gyulladásos, fertőző vagy daganatos eredetű is lehet. Ez a fajta leválás jóval ritkább, de szintén súlyos látáskárosodást okozhat. Ennek a típusnak a kezelése legtöbbször nem műtéttel történik.

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a pontos diagnózis nagyon fontos a megfelelő kezelés kiválasztásában.

A retinaleválás okai és kockázati tényezői

A retinaleválás kialakulását számos tényező segíti elő, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

• Életkor: Az öregedési folyamat során a szem szerkezete megváltozik és a szakadások kialakulásának kockázata nő. Különösen a 60 év feletti egyéneknél figyelhető meg magasabb előfordulási arány.
• Nagyfokú rövidlátás: Ilyen szemek esetén a retina vékonyabb és kevésbé ellenállóbb lehet, ami könnyebbé teszi, hogy repedések alakuljanak ki rajta. Egyes esetekben vagy bizonyos beavatkozások előtt ilyenkor már megelőzésként is szükséges a perifériás retina lézerkezelése.
• Szemet érő trauma: Bármilyen szemet érő mechanikai sérülés retinaszakadást és/vagy retinaleválást eredményezhet. Szemet érő sérülések után kiemelten fontos az alapos és rendszeres vizsgálat az első 4-6 hónapban.
• Szemműtétek, lézerkezelések: Szinte bármelyik szövődménymentes szemészeti beavatkozás után is kialakulhat retinaleválás, azonban ezek aránya szerencsére nagyon alacsony.
• Általános betegségek: Több olyan szisztémás kórkép is van, melyben az ideghártya-leválás kockázata megemelkedik. Ide tartoznak:
  • Cukorbetegség
  • Immunológiai betegségek
  • Vérképzőszervi betegségek
• Genetikai tényezők: A családi hajlam is szerepet játszhat a retinaleválásban, ezen kívül egyes genetikai betegségek esetében is magasabb ennek az előfordulási aránya.

Hogyan állapítható meg a retinaleválást

A retinaleválás diagnosztizálása több, egymást kiegészítő vizsgálati módszert foglal magában:

1. Szemészeti vizsgálat pupillatágításban: A szembogár szemcseppel történő kitágítása után a szemorvos a réslámpánál és speciális lencsék segítségével alaposan megvizsgálja a retina állapotát, az esetleges szakadásokat, repedéseket, lyukak vagy egyéb kóros eltérések feltérképezésére és az esetleges retinaleválás mértékének megállapítására.
2. Optikai koherencia tomográfia (OCT): Az OCT egy modern, háromdimenziós képalkotó eljárás, amely lehetővé teszi a retina részletes rétegek szerinti feltérképezését. Ez a módszer segít meghatározni a retinaleválás központi, éleslátás helyét érintő kiterjedését, ami a műtéti tervet és annak időzítését is nagyban befolyásolja. Amennyiben a retinaleválás még nem érinti az éleslátás legközpontibb részét, akkor 24 órán belül javasolt elvégezni a műtétet, de nem később mint 3 nap. Ha az éleslátás helye is levált, akkor is érdemes minél korábban elvégezni a műtétet, de ilyenkor az 1 héten belüli ellátás is elfogadható.
3. Szemészeti ultrahang vizsgálat: A retinaszakadás egyes eseteiben üvegtesti vérzés is társul, mely miatt a hagyományos, fény alapú vizsgálati módszerekkel nem tudjuk megvizsgálni a retina állapotát. Ilyenkor nagy segítségül szolgál az ultrahang vizsgálat, mellyel pontosan megállapítható, hogy van vagy sem retinaleválás. Ezenkívül az üvegtesti határhártya leválásának mértékének felmérésére, az esetleges kóros üvegtesti tapadások, húzó hatások feltérképezésére és egyes retinaszakadások meghatározására is alkalmas a speciális, szemészeti ultrahang vizsgálat.

Ezek a diagnosztikai módszerek, külön-külön vagy szükség szerint egymással kombinálva lehetővé teszik, hogy a szakember azonosítsa a retinaleválás pontos típusát és kiterjedését, melynek a megfelelő műtéti terv felállításában is fontos szerepe van.

Melyek a retinaleválás kezelési lehetőségei?

A retinaleválás kezelési stratégiái a leválás típusától, súlyosságától és a páciens egyéni jellemzőitől függnek. Az alábbi módszerek a leggyakoribbak:

1. Retinaszakadás lézerkezelés (laser retinopexy)
   
   A lézeres kezelés célja, hogy az ideghártyán körülírt hegesedést idézzünk elő. Ezt a módszert elsősorban retinaszakadás és legfeljebb kismértékű retinaleválás esetén alkalmazzuk.
   
   A lézeres kezelésnek több előnye is van, melyek közül a legfontosabb, hogy azonnal, ambulánsan is elvégezhető eljárás és mindössze néhány csepp helyi érzéstelenítést igényel előkészületként. A szemfenéki lézerkezelés nagyon pontos eljárás: egy lövéssel legfeljebb fél milliméternyi részt érintünk, majd ezt sokszor megismételve zárjuk körbe a beteg retina területet.
   
   A lézeres kezelés után kialakult hegesedés a retinát az alapjához forrasztja és ezáltal megakadályozza a folyamat további terjedését. A beavatkozás alacsony kockázattal jár és legtöbbször sikeres, emiatt ez a módszer az elsődlegesen javasolt a retinaszakadás kezelésére. Legtöbbször egy kezeléssel sikerül a területet biztosítani, de előfordulhat, hogy többszöri beavatkozásra van szükséges, különösen akkor, ha a szakadáshoz vérzés is társult. Retinaműtét során is előszeretettel alkalmazott eljárás.
   
   A lézerkezelés után 1-3 nappal már kialakul egy kezdetleges hegesedés, mely általában 1 hét után lesz megfelelő erősségű, azonban a kezelt, heges terület még legalább 3 hétig átalakuláson megy keresztül, mely idő alatt óvni kell a szemet. A gyógyulást általában 6 hét után tekintjük teljesnek, ezalatt az idő alatt különösen fontos a szem védelme.
   
   Az első héten szigorúan tilos minden fizikai megterheléssel járó fizikai munka, de a repülés, búvárkodás kerülése is célszerű. Az azt követő hónapban fokozatosan vissza lehet térni a megszokott életvitelhez, de ebben az időszakban is kerülni kell a nagyfokú, intenzív terheléssel járó tevékenységeket. Hasonlóan kerülni érdemes azokat a sportokat is, ahol magasabb a szemet érő ütés vagy sérülés kockázata.
   
2. Fagyasztásos kezelés (cryotherapy)
   
   A krioterápia során a retina egy adott területét egy kis eszközzel rövid ideig megfagyasztjuk, ami a retina hegesedést és ezáltal a szakadás stabilizálását eredményezi. A lézerkezeléshez hasonlóan retinaszakadás vagy kisebb retinaleválás kezelésekor alkalmazzuk, de jóval ritkábban, mivel kevésbé pontos eljárás és a szövődmények aránya is magasabb. Injekciós érzéstelenítést igényel, mivel a szövetek fagyasztása azonnali sejtelhalását idézi elő, mely jelentős fájdalomérzetet kelt.
   
   A retina fagyasztást főleg kiterjedt vagy sérülésekhez társuló retinaszakadás esetében vagy más eljárással kombináltan (gázbefúvás, retinaműtét) alkalmazzuk, önállóan manapság már ritkábban végezzük.
   
3. Gázbuborék befúvás (pneumatic retinopexy)
   
   Ennek az eljárásnak a során egy speciális gázt injektálunk a szembe, amely aztán buborék formájában megfelelő nyomást fejt ki a retinára és kipréseli az alatta lévő folyadékot, így az ideghártya visszafekszik a normális helyére. Ezt a módszert kis vagy közepes fokú retinaleválás esetén alkalmazzuk, melyet legtöbbször lézeres vagy fagyasztásos kezeléssel egészítünk ki. Kórházi körülmények között végezhető beavatkozás, melynek korlátja az, hogy csupán akkor alkalmazható, ha a szem felsőbb részeit érinti a retinaleválás.
   
4. Vitrektómia (vitrectomy)
   
   A vitrektómiának nevezett műtét jelenleg a retinaleválások kezelésének egyik legfontosabb pillére. A kiterjedt vagy régi retinaleválás esetén kizárólag ezzel a műtéti eljárással állítható vissza a látóhártya anatómiai állapota, de a kisebb retinaleválások esetében is előszeretettel használt kezelési mód.
   
   A vitrektómia során a szemgolyón három apró sebet ejtünk, melyen keresztül az üvegtesti gélt eltávolítjuk, a retina alá bekerült folyadékot leszívjuk, az ideghártyát visszafektetjük az alapjára és végül a szakadást lézerkezeléssel vagy fagyasztással körbezárjuk.
   
   A műtét végen az üvegtesti térbe folyadékot vagy gázt helyezünk, melyet később a szem az általa termelt folyadékra cseréli ki. Súlyosabb esetekben azonban ahhoz, hogy az ideghártyát a pár hétig tartó hegesedési időszakban stabilan a helyén tarthassuk, az üvegtesti teret egy speciális szilikonolajjal kell feltöltenünk. Később egy ismételt műtéttel az olajat el kell távolítanunk, erre általában 2 hónap után kerül sor.
   
   Ritkán hosszú évekig is bennmarad az olaj, például ismételt vagy régi retinaleválás, vagy cukorbetegség okozta súlyos retinaleválás esetében. A műtét során bejuttatott gázon keresztül nagyon rossz a látás, azonban ez rövid ideig tart, mivel folyamatosan felszívódik a szemből. Ezzel ellentétben a szilikonolajon keresztül valamivel jobb a látás (de így is legfeljebb kb. 30%), azonban a látás mindaddig korlátozott lesz, amíg ez eltávolításra nem kerül.
   
   Gázfeltöltés esetén nagyon fontos az első napokban a szigorú egyénre szabottan meghatározott fejtartás, annak érdekében, hogy amíg egy kezdetleges hegszövet ki nem alakul, addig a gáz végig nyomva tartsa az ideghártyát, különben ismét leválhat a retina. Szilikonolaj esetében nincs ilyen pozicionálási kényszer, azonban ennek más hátrányai vannak.
   
5. Bedomborító műtétek (scleral buckling)
   
   A vitrektómia előtt a retinaleválás kezelése ún. bedomborító műtéttel történt. A modern eljárások ellenére létjogosultsága bizonyos esetekben a mai napig fennáll. A műtét során a szemgolyó falára egy körkörös szilikon szalagot vagy egy körülírt részre egy kisebb szivacsos anyagot varrunk fel. Ezáltal a szemgolyó fala bedomborodik az üvegtest felé, így a levált retinarész, valamint a retinaszakadás összetapad, melyet aztán fagyasztással tudunk heggel lezárni.
   
   Fiatalok esetében és bizonyos retinaleválás típusoknál a bedomborító műtéteknek egyértelmű előnyei vannak a vitrektómiához képest, de sajnos hátrányai is. Manapság az ilyen műtétet végző orvosok száma sajnos egyre csökken, emiatt a kezelés elérhetősége is korlátozott.
   
   A vitrektómia és a bedomborító műtéteknél is a legfontosabb az, hogy az első alkalommal jól sikerüljön a műtét és megtapadjon a retina, mivel az ismételt leválások és kezelések rontják a végeredményt és növelik a komplikációkat.
   
   A kezelési tervet személyre szabottan kell kialakítani, figyelembe véve a retinaleválás típusát, a konkrét esettel járó kockázatokat és a páciens általános egészségi állapotát.

Utógondozás és felépülés

A retinaleválás kezelése után a megfelelő utógondozás elengedhetetlen. A műtét utáni felépülésben a következőknek van kiemelt szerepe:

• Rendszeres kontrollvizsgálatok: A műtét utáni időszakban ismételten ellenőrizni kell, hogy a retina megfelelően megtapadt-e, valamint az esetleges komplikációkat időben fel kell ismerni és kezelni.
• Gyógyszeres kezelés: A szem gyógyulásának támogatásához gyakran alkalmazunk gyulladáscsökkentő, szemnyomáscsökkentő és antibiotikumos szemcseppeket.
• Átmeneti életmódváltás: A műtét utáni időszakban a túlzott fizikai megterhelést, a szemet érő ütést, sérülést és a hirtelen mozgásokat kerülni kell, annak érdekében, hogy a retina a helyén maradjon és ne sérüljön újra a gyógyulás kényes időszakában. A megfelelő táplálkozás és pihenés is hozzájárul a gyors felépüléshez.

A műtét utáni látásjavulás prognózisa nagyban függ a retinaleválás időben történő felismerésétől és a megfelelő, időben elvégzett beavatkozástól. A korai diagnózis és az azonnali kezelési intézkedések nagymértékben növelik annak esélyét, hogy a műtét után a páciens megőrizze vagy visszanyerje látásának nagy részét és elkerülje a további komplikációkat.

Megelőzés és tudatosság

A retinaleválás megelőzése nem mindig lehetséges, de az alábbi intézkedések segíthetnek a kockázatok csökkentésében:

• Rendszeres szemészeti vizsgálat: Függetlenül az életkortól, az időszakos szemvizsgálatok lehetővé teszik a retina széli részein kialakuló kóros elváltozások korai felismerését. Ha valaki tisztában van ezekkel, könnyebben észleli a figyelmeztető tüneteket, és gyorsabban tud megfelelően reagálni. Különösen az idősebb emberek, a magas fokú rövidlátók vagy cukorbetegek esetében elengedhetetlen a rendszeres kontroll.
• Védelem a trauma ellen: Ha egy sporttevékenység vagy munkakörnyezet magában hordozza a szem sérülésének kockázatát, elengedhetetlen a megfelelő védőszemüveg viselése. Akár nagy sebességű tárgyak (pl. labdák), vegyi anyagok, éles eszközök vagy egyéb veszélyforrások miatt áll fenn a sérülés veszélye, a védőszemüveg segít megelőzni a súlyos károsodást.
• Egészséges életmód: Az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás hozzájárul az általános szemészeti egészség megőrzéséhez is.
• Tájékozottság: A páciensek és családtagjaik számára fontos, hogy ismerjék fel a retina leválásának jeleit és azonnal forduljanak szakemberhez, ha bármilyen problémát tapasztalnak.